… avagy belső program és tudatosság
Egyes helyzetek frusztrálnak és megijesztenek, mások örömet okoznak és boldogsággal töltenek el. És ugyanaz a szituáció teljesen másképp hat az egyik emberre, mint a másikra. Tudod mi a különbség a “szuper meeting volt, alaposan megvitattuk az álláspontokat” és a “katasztrofális meeting volt, végig csak vitatkoztunk” megélések közt? Legmélyebb szinten a karakter.
A pszichológiai karakter a személyiség alatt megbúvó, tudatalatti/tudattalan mélyréteg. A karakter alakulásában szerepet játszanak a veleszületett (genetikai, energetikai) összetevők, illetve a gyermekkori élmények, pszichológiai hatások is. Mindezek elegyéből a karakter legkésőbb 7 éves korra fixálódik. Ebből a rétegből érkeznek azok az automatizmusok (fixációk), amelyekre teljesen tudattalanok vagyunk mindaddig, amíg nem kezdünk el önismereti úton járni. A karakter a backend, a személyiség a frontend. (Nem informatikusoknak: a háttérben futó “nem látszó” programrész a backend, aminek a “látható” felhasználói felülete a frontend.) Ha ismered a backend felépítését és képességeit, akkor könnyen tudsz jól illeszkedő frontendet építeni rá. Sőt, ki is tudod terjeszteni a backend működését, amikor észreveszed, hogy vannak olyan API-k (é. képességek), amiket eddig nem használtál.
Mindennek megközelítésére én az Enneagram rendszerét használom. Személyes tapasztalatom, hogy brutális volt elkezdeni a szembesülést a saját karakteremmel. És ennek a szembesülésnek sosincs vége, ám egy idő után felszabadítóvá és előremozdítóvá válik. Nem vagyok csökkent értékű, csak máshogy működöm.
Fontos, hogy egyik karakter sem jobb vagy rosszabb a másiknál. És nem mérhető egyszerűen tesztekkel, mert a válaszainkat a tudatos énünk vetíti, ami így inkább egy fiktív képnek felel meg, semmint a tudatalatti/tudattalan valóságunknak. Az önismeret és a szembenézés segít.
A szoftverfejlesztők között legtöbbször a gondolataiba mélyedő Enneagram 5-ös karaktert találjuk, aki a biztonságot keresi. Szenvedélye a világ megfigyelése és a tudás begyűjtése, amivel olyan életteret alakít ki, amit teljesen jól átlát. Ide húzódik vissza, és itt magabiztos. Fejlődési lehetősége a nyitás, a kilépés és részvétel, a felelősségvállalás. Ezt lépi meg az az egyébként remek szakember senior fejlesztő, aki felvállalja a vezető fejlesztői szerepet, és a csapat élére lépve segíti a többieket. Sőt: a junior segítse a gyakornokokat, a medior a juniorokat, stb. Az 5-ös karakter a többiek felé történő nyitásával mindig pozitív irányba mozdítja a dolgokat. Ennél a karakternél ezt legtöbbször az önbizalomhiány akadályozza, tudásbeli gátja jellemzően nincsen.
Ne felejtsük: mindez csak modell. Minden egyes egyéni eset más és más. Az utak hasonlóak, a modell térképet ad. És a térkép olvasása még nem jelenti az úton járást.
