Egy párakönnyű poszt
Volt szerencsém beszélgetni Tepes Anikó Zsófia Ancsával és tanítványaival a valóság mibenlétéről. Hogyan kerültem oda? Hát úgy, hogy – Szabó Lőrinc szavaival élve – “egy a valóság s ezer a ruhája”. És mi ugyanazt a valóságot látjuk, tapasztaljuk és “vetkőztetjük” a ruhájából.
1️⃣Ha csak egy gondolatot viszel el ebből a posztból, az ez legyen: a világ más, mint amilyennek látod.
Megnéztük tehát, mit is mond a modern fizika arról, hogyan épül fel ez a valóság. Szétszedtük …
⏳az időt,
🔬az anyagot,
🔮a teret,
… és szemügyre vettük a kapott alkatrészeket. És aztán csodálkoztunk azon, hogy milyen bátran milyen “objektív” valóságot rakunk össze magunknak mindebből 🙂
Hát ebből elképesztően nehéz lesz egyszerű, könnyed posztot írni. Annyit azért megpróbálok, hogy érdekes és olvasható maradjon, elvégre a létezés lényegéről van szó, pont ezzel pedig alig van időnk foglalkozni, és talán két kólareklám és celebhír közé ez is befér a facebook-algoritmusoknak.
⏳Az IDŐ pl. nem is létezik, legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi tapasztaljuk. Egy kis történelmi áttekintésben az időfogalom változása:
- Arisztotelészi időkép: a változás mértéke.
- Newtoni időkép: az abszolút idő.
- Einsteini időkép: a relatív idő.
- Kvantummechanikai idő: a határozatlan idő.
- Kvantumgravitációs idő: a nem folytonos idő.
- Az idő iránya: az entrópia elmosódott látásmódja miatt van.
Úgy tűnik, hogy mielőtt a világ – akár így, akár úgy – létrejött volna, nem volt idő. Eleinte úgy gondoltuk, hogy az idő a változás mértéke, majd feltételeztük, hogy létezik egy abszolút idő. Aztán kiderült, hogy csak lokális idők vannak, nincsen univerzális „jelen” sehol. És ez a lokális idő is bizonytalan, sőt még csak nem is folytonos. Aztán pedig úgy tűnik, hogy még iránya sincsen. Csak a mi korlátozott emberi nézőpontunkban létezik folytonos, abszolút és a múltból jövő felé haladó iránnyal.
❗️És képzeljétek: az emberi lélek sem ismeri az időt! Egy gyermekkori trauma érzelmileg pontosan úgy hat 40-50 évvel később egy érett felnőttre egy hasonló szituációban, mint annak idején a kisgyermekre.
🔬Az ANYAG üres. Az atom átmérője 100pm (1 pikométer = 10-12m) nagyságrendű; térfogatának nagy része üres. A középpontjában található egy nagyon kis méretű atommag: tipikus átmérője 10fm (1 femtométer = 10-15 méter).
Ez a nagyságrendi különbség annyit jelent, hogy ha egy atomot 100 méter átmérőnyire nagyítanánk (mint egy focipálya), akkor atommagja mindössze kavics méretű lenne (1 cm).
〰️Ráadásul az elemi részecskét (pl. elektron, proton), ill. az ezeket felépítő kvarkok alapvetően hullámok, amelyek esetenként részecskeként viselkednek, eképp mutatják magukat. Az alaptermészetük HULLÁM.
⛓És ha a modern fizika ránéz a TÉRre, amiben mindezek a jelenségek zajlanak, ott a 3 tér és +1 idő dimenzió helyett 10, 11 vagy 26 dimenziót talál. És amit mi ezekből a dimenziókból nem látunk, azok önmagukba hurkolódva nagyon picire fel vannak tekeredve. Tiszta őrület, nem?
🎥🎞És mindebből látjuk, halljuk, érezzük, gondoljuk azt a MOZIt, amiben benne vagyunk nap mint nap, amikor éppen nem alszunk. Ébren nem tudunk mi semmit, de legalább erősen meg vagyunk róla győződve 🙂
Mi dolgunk van ezzel nekünk, a kapitalizmus üzleti világában tevékenykedő, kóbor lelkű embereknek?
Olyan, a szakralitásától megfosztott időt élünk most, amikor minden eszközt meg kell ragadnunk ahhoz, hogy valós emberi létünk utolsó magvai el ne vesszenek. Ehhez én remek eszköznek tartom a modern természettudományt, amely szerint a létezés átlalunk megfigyelt jelenségvilága, minősége csupán a korlátozott perspektívánk eredménye. A valóság természete egészen más. És a tudomány az emberi elme segítségével olyan paradox megfigyeléseket tesz, amelyek, akárcsak a zen buddhista koanok, felfoghatatlanságukkal önnön meghaladására késztitek azt a bizonyos elmét. És ha pl. így is szembesülhetünk azzal, hogy az emberi létezésnek nem lehet a piaci profit az egyedüli központi eleme, akkor már nem volt hiábavaló ez a beszélgetés Ancsáékkal, és nem hiábavaló ez a poszt sem.
A kép forrása: Carl Wiens (NYT)