… avagy az ember és a technológia kölcsönös függősége
🧪Már 1950-es évektől kezdve tudósok hada kutatja, miképp kapcsolható minél jobban össze az emberi létezés és a technológia. Pszichológusok, informatikusok, matematikusok, orvosok, mérnökök fogtak és fognak össze, számos ország és nagyvállalat dollár milliárdokat költött az elmúlt évtizedekben arra, hogy elérjük a mai infokommunikációs fejlettséget. Az agykutatás legújabb eredményeit kihasználva olyan eszközöket adnak a kezünkbe, amelyek patikamérlegen mérik ki a leghatásosabb ingereket, és elképesztő módon használják a tudatalatti rétegeinket is. Neked pedig emberként és szülőként csak annyi a dolgod, hogy “tarts ellent” az emberiség valaha volt legnagyobb projektjének. És ha nem sikerül, szégyellheted magad! Lehetsz dühös, haragos, indulatos. Mondok valamit: a negatív szellemi energiára semmi szükség! De akkor mit tegyünk?
❓Megkérdeztem a ChatGPT-t, hogy szerinte hogyan küzdjünk a gyermekeink technológiától való függősége ellen. Tudjátok, a ChatGPT az az utóbbi hetekben agyonreklámozott mesterséges intelligencia alapú szoftveralkalmazás (chatbot), amelyikkel beszélgetni lehet, akárcsak egy másik emberrel. (Arra most nem térek ki, hogy ezt aktuálisan miért tolják ekkora sávszélességgel az arcunkba.) Szóval ez a nyelvi alapú “emberszimulátor” 5 másodperc “gondolkodás” után összeírt 6 pontot, hogy hogyan lehet harcolni az olyan eszközöktől való függőség ellen, mint amilyen “ő” is. És roppant logikus javaslatai vannak. Például a saját példamutatásunk ereje, hogy mit lát tőlük a gyerek. Vagy az “offline” programok szervezése (sport, kirándulás), amelyek során szükségtelen a digitális eszközhasználat. Illetve vezessünk be észszerű korlátozásokat a gyermekeink védelmében, és gondoskodjunk a megfelelő pihenésükről, alvásukról. Roppant egyszerű. Mintha az orosz hadsereget kérdezné az ukrán védelem, hogy hogyan harcoljon ellenük. Figyeljetek oda, hol támadunk, szűkítsétek a mozgásterünket, gondoskodjatok megfelelő mennyiségű ember- és hadianyag-utánpótlásról, … Ugye, milyen szánalmasan hangzik?
💻Elméből kb. ideáig jutottam én is. A lányom 2011-ben 14 évesen kapta az első notebookját, és mikor láttam, mennyi időt tölt on-line filmnézéssel, korlátoztam a router beállításaiban az idősávokat, amikor ezt megtehette (az ő szóhasználatában “kiroutereztem” 🙂 ). Persze megkerülte, előre letöltötte a filmeket, később valahogy rájött az adminisztrátori jelszóra, és magának állítgatta az időszakokat, stb… Mellette szépen tanult, és még így is orvos lett belőle. De már akkor is szélmalomharc volt ez, mérsékelt hatással. És hol volt még akkor a mobilinternet, a nagyképernyős mobiltelefon, stb…
📱Én magam is rengeteget nyomkodom a telefont, sokszor teljesen szükségtelenül. Rossz példa vagyok. Nem állom meg. Pedig hányszor megfogadtam már! És marad a szégyen. Vesztettem. Időt és harcot. De mi ellen harcolok, harcolunk?
A technológia ellen? Szerintem nem. Most is a technológiát használva írom ezt a posztot, és te is így tudod olvasni. Itt van a Facebookon, a honlapomon, a vázlata pedig a Google Drive-omon. A technológia önmagában nem rossz. Nagyon örülnék, ha a down-szindrómás fiam többet, jobban tudná használni, de ez más történet.
Elméből ezt nem lehet megoldani. Azt a ChatGPT is tudná. Vegyük észre, hogy mi emberek többek vagyunk az elménknél! Vannak érzéseink, félelmeink, fájdalmaink, örülünk és szeretetünk. Ezekhez valódiságához az önismereten keresztül vezet az út.
❗️Nem a technológia ellen harcolunk, hanem önmagunkért, a társunkért, a férjünkért, feleségünkért, gyermekeinkért kell harcolni. A kapcsolatainkért. Az emberi létért és létezésért. Mert ha a technológia használata elválaszt az emberi létezéstől, akkor az rossz. Ha elősegíti, akkor jó.
Ha én túl sokat pörgetem a telefonomon a tartalmakat, az nem azért van, mert szánalmas, akaratgyenge véglény vagyok. Azért van, mert fájdalmas a múlt és félelmetes a jövő. Nem akarok ezekre gondolni, ezért hagyom, hogy a gép vezesse máshova a figyelmemet. És tökéletesen vezeti, hiszen erre van teremtve. És ezzel nemcsak magamra, hanem a szeretteimre sem figyelek. És persze, hogy a gyermekem is így van.
‼️Vedd vissza az irányítást! Először magad felett, a figyelmed felett. Ismerd meg magad! Legyél ott! Ha kezdetben csak naponta néhány percre, az is oké. Akárcsak a meditáció: ha elkalandozik a figyelmed, vezesd vissza!
Amíg te használod a technológiát, addig rendben van. Amint az kezd el téged használni, szorult helyzetbe kerülsz. Ne feledd: (fel)használói a számítógépes programoknak és a drogoknak vannak!
❤️Csak az segít, ha tudatosodsz az elmédben, és nyílsz a szívedben. Ennyi a feladat, nem több, és nem is kevesebb.
Beszélj erről őszintén mindenkivel! Társaddal, gyermekeiddel, szüleiddel. Elsősorban azokkal, akik körülötted vannak. Nézzetek egymás szemébe, és éld át, hogy nem vagy egyedül.
Tudunk egymásnak segíteni. Csak mi tudunk egymásnak segíteni.
❓Nagyon kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről az egészről. Örömmel venném, ha megosztanátok kommentben a saját élményeiteket, tapasztalataitokat.