…avagy a nem véletlen véletlenek a gyakorlatban
A koincidencia szót előszeretettel használjuk a természettudományokban, ami események látszólagos ok nélküli egyidejű fellépését, véletlen egybeesését jelöli. Egyik ismert előfordulása a PET CT orvosdiagnosztikai berendezésekkel kapcsolatos, ahol kör alakban elhelyezett ún. koincidencia detektorok érzékelik az egymással szemben 180°-ban egyszerre becsapódó részecskéket. Akár véletlen is lehetne az egyidejűség, de nem az, mert tudjuk az okát: egy pontból és egymással szemben indultak el a detektált fotonok (pozitron-elektron annihiláció).
A szerendipitás (angolul serendipity) fogalma a szerencsés véletlen felfedezést jelenti. Így fedezte fel Becquerel radioaktivitást, a Fleming penicillint, és ide sorolhatjuk akár Newton híres almáját, vagy Archimédesz kádját, már ha ezek az események tényleg így történtek. Egy biztos, vannak olyan szerencsés véletlenek (történelmi szükségszerűségek?), amelyek hirtelen előre mozdítják a világot. És ezek a szerencsés véletlenek többnyire az elkötelezett, odaszánt embereket találják meg. A közvetlen okokat azonban nem ismerjük.
A pszichológiában a jelenség neve szinkronicitás. Íme a történet, ahonnan eredeztetjük:
“Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter, amikor egy alkalommal éppen egy neurotikus hölgy álomanalízisét végezte, a hölgy megemlítette, hogy álmában egy aranyszínű szkarabeuszbogár jelent meg. Rögtön ezután Jung egy koppanást hallott az ablakon, majd amikor kinyitotta egy zöldarany európai szkarabeuszbogár esett be rajta. Jung a bogarat a hölgyhöz vitte és a következő szavakkal adta át: „Íme hölgyem az Ön SZKARABEUSZA!” A történet még megemlíti, hogy a beteg állapotában innentől gyökeres javulás állt be, ami szimbológiailag a szkarabeusz élettel és újjászületéssel kapcsolatos jelentésével is egybevág.
A misztikusan különös „véletlen” egybeeséseket – Jung fogalmával – szinkronicitásnak nevezzük. Egy találó megfogalmazás szerint a szinkronicitás jelenségek léte egy nemlokális univerzumot feltételez lokális jelenségekkel.”
Paulinyi Tamás remek összefoglalója
Az önismeret és a tudatosság bemélyült, figyelmes létezést eredményez, és én úgy vettem észre, hogy ennek gyakori velejárója a nem véletlen véletlenek átélése. Ken Wilber, az integrál pszichológia megalkotója erről a 6. szintként beszél, ahol elindul az egyén hálózatos gondolkodása, ami eleinte relatív, kontextusfüggő, később rendszerközi, holisztikus, majd globális integrációban kiteljesedő.
A lényeg, hogy mi magunk vagyunk a csomópontok, a hálózat passzív (tudattalan) és aktív (tudatos) elemei, egyszerre érzékelünk, gondolkodunk és cselekszünk. És ha jobbá akarjuk tenni a hálózatot, akkor kézenfekvő a saját működésünk fejlesztésével kezdeni. Önmagunk megismerése, a saját folyamataink tudatosítása drasztikusan javítja az érzékelésünket. A szinkronicitások észrevétele, felismerése egy remek jelző, hogy jó irányba haladunk.
Mi volt a legutolsó szinkronicitás, ami Veled történt?
